Sóvárgás
Pasizási tanácsok
tizenötödik fejezet
Gabe egész úton csendes volt és magába forduló, miközben a kocsi Greenwich
Village-be vitte őket egy dzsesszklubba, a partira. Mia félénken fürkésző
pillantásokat vetett feléje. Gabe látta szemében a bizonytalanságot, de képtelen
volt megnyugtatni őt. Hogy is tudta volna? Kicsúszott a lába alól a talaj.
Szégyellte, hogy képtelen uralkodni magán a közelében. Még egyetlen nő sem volt
rá ilyen hatással. De Mia mellett elhagyta az a higgadt, távolságtartó
magabiztosság, amely már kamaszkora óta az élete alapja volt.
A pokolba is, szétbaszta a száját, mintha a farka egy légkalapács lett volna.
Csaknem megerőszakolta! Felvitte a lakására, térdre kényszerítette, és lenyomta
a farkát a torkán. Végtelenül megvetette magát ezért, mégsem tudta igazán bánni,
amit tett. Ráadásul most rögtön újra megtette volna. És később megint. Máris
alig várta, hogy hazavigye, az ágyra lökje, és maga alá gyűrje.
Dühítette, hogy az alkalmazottai az irodában tiszteletlenek Miával, csakhogy ő
sokkal nagyobb képmutató volt. Úgy bánt vele, mint egy szajhával, holott Mia
pontosan ettől tartott. Nem mintha valaha is így gondolt volna rá. De a tettei
nem tükrözték a gondolatait. A farka átvette az irányítást az agya fölött, nem
törődve azzal, hogy lassítani akart, és nem akarta lerohanni a lányt már a
legelején. A farka többet akart, ahogy a keze és a szája is. Majd'
szétfeszítette a vágy, hogy megkapja, és eddig semmi jelét sem látta annak, hogy
idővel csillapodna ez a hév. Sőt valahányszor szeretkezett vele, csak még
erősebb lett benne a sóvárgás.
Még hogy szeretkezett! Legszívesebben felnevetett volna. Ez költői túlzás volt
ahhoz képest, amit csinált vele. Talán csak azért gondolta, hogy ettől jobban
érezze magát. Valójában félájultra kefélte. Már a testi erőszak vékony
határmezsgyéjén mozgott, és hiába röstellte magát emiatt, tudta, hogy a
következő alkalommal sem lesz másképp, függetlenül attól, amit eltervezett. De
mondhatott magának, amit akart. Utolsó hazug volt, és ezt tudta is.
– Megérkeztünk, Gabe – Mia megérintette a karját. Visszarángatta magát a
gondolataiból és ráeszmélt, hogy a kocsi a klub előtt állt. Gyorsan kiszállt a
kocsiból, majd átment a túloldalra, hogy kinyissa Miának az ajtót, és kisegítse.
Kibaszott gyönyörű volt! Előre sejtette, hogy hiába választott olyan ruhát neki,
amely szinte semmit nem mutatott az éhes tekinteteknek, ettől még nem lesz
kevésbé feltűnő jelenség, mint a megnyitó estéjén. Mia nemcsak sugárzóan szép
volt, hanem kivételes nő is. Volt benne valami lebilincselő, ami mágnesként
vonzotta az embereket. Még egy ormótlan zsákban is kitűnt volna a tömegből.
Lazán belekarolt, és a bejárathoz kísérte. Óriási erőfeszítésébe került, hogy ne
szorítsa birtoklóan magához, az egész világ tudomására hozva, hogy Mia az ő
tulajdona.
De nem akarta kínos helyzetbe hozni, sem kockára tenni a kapcsolatukat – és a
barátságát – Jace-szel. Be kellett érnie a tudattal, hogy amikor kettesben
voltak, Mia csakis az övé volt. Azt viszont egy percig sem fogja hagyni, hogy
más férfiak legyeskedjenek körülötte.
Amikor a különterem bejáratához értek, megtartotta az illendő távolságot
kettejük között, pedig minden porcikája tiltakozott ez ellen. Szorosan át akarta
ölelni Miát, ezzel üzenve a többi férfinak, hogy el a kezekkel a nőjétől. De
erőt vett magán, hogy higgadtnak és üzletiesnek tűnjön. Mia ebben a percben a
munkatársa volt, semmi több. Nem a barátnője, és nem is a szeretője. Még ha
mindketten tudták is, hogy ez csupán tettetés.
Amikor beléptek a terembe, Mitch Johnson máris intett nekik, és elindult
feléjük.
– Kezdődik az előadás! – súgta oda Miának. Mia gyorsan végigpásztázta a tömeget,
aztán Mitchre figyelt, aki már csak néhány lépésnyire volt. Barátságosan
mosolygott, és kihúzta magát főnöke oldalán.
– Gabe! Örülök, hogy el tudtál jönni, bár tudom, későn szóltam – mondta Mitch,
és kézfogásra nyújtotta a kezét.
– Ki nem hagynám ezt a remek partit! – felelt Gabe kedélyesen, majd Miához
fordult.
– Mitch, szeretném bemutatni neked a személyi asszisztensemet, Mia Crestwellt.
Mia, ő itt Mitch Johnson. Mia mosolyogva nyújtott kezet.
– Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Johnson! Köszönjük a meghívást.
Mitch elbűvölten nézett rá, és Gabe legszívesebben átharapta volna a torkát, de
nyugalmat erőltetett magára. Mitch boldog házasságban élt, ráadásul nem volt az
a típus, aki minden nőnek teszi a szépet. De Gabe- et már az is felbőszítette,
hogy csak ránézett Miára.
– Részemről az öröm, Mia! Kérem, szólítson Mitchnek. Egy italt esetleg? Gabe,
van itt néhány ember, akiknek szeretnélek bemutatni.
– Én nem kérek semmit – felelte Mia. Gabe a fejét ingatta.
– Talán majd később. Mitch a vendégek felé mutatott.
– Akkor mindjárt túleshetünk a szükséges bemutatásokon. Beszéltem pár emberrel,
akiket érdekelne a kaliforniai beruházásotok.
– Remek! – válaszolta Gabe elégedetten.
Követték Mitchet a tömegen át. Bemutatta őket több üzlettársának, és egész idő
alatt csak az üzletről folyt a szó. Mia csendben állt főnöke mellett, és
érdeklődve figyelt. Jól csinálta a dolgát. Biztosan halálra unta magát, de ha
így jó volt, nem mutatta ki.
Gabe-et teljesen meglepte, amikor az egyik beszélgetés közben beállt kínos
csendet megszakítva váratlanul Trenton Harcourt felé fordult.
– Hogy tetszik a lányának a Harvard? Élvezi a tanulmányait?
Trenton pislogott a meglepetéstől, majd lelkesen válaszolt.
– Nagyon szépen helytáll. A feleségemmel kimondhatatlanul büszkék vagyunk rá.
– Az üzleti jog nehéz szakirány, de biztos vagyok benne, hogy nagy segítség lesz
az ön számára, ha elvégzi. Nagy előny, ha a családon belül is vannak
kapcsolataink – jegyezte meg Mia, kikacsintva a többiekre. Mindenki felnevetett,
Gabe melle pedig dagadt a büszkeségtől. Mia mégiscsak felkészült.
Figyelte, ahogy irányítja a társalgást, és mindenkihez volt egy-egy kedves,
személyes megjegyzése. Tökéletesen az ujja köré csavarta a férfiakat. Bár Gabe
ki volt hegyezve rá, egyetlen illetlen pillantást vagy beszólást sem kapott.
– Véletlenül nem Jace Crestwell rokona? – kérdezte tőle Mitch, amikor egy
pillanatra szünet támadt a beszélgetésben. Mia elhallgatott, de megőrizte a
nyugalmát.
– Ő a bátyám. Gabe kihallotta szavaiból a mentegetőzést, ám ez valószínűleg
elkerülhette a többiek figyelmét.
– Elsőként csaptam le rá – jegyezte meg lezseren.
– Okos és kiváló személyi asszisztens. Nincs ellenemre egy kis versengés
Jace-szel, hogy ki hozza be Miát az üzletbe.
A többiek nevettek.
– Okos húzás, Gabe. Kemény vetélytárs vagy. De hát győzzön a jobbik, nem igaz? –
magyarázott Trenton.
– Pontosan! – helyeselt Gabe.
– Mia értékes munkatárs, és eszem ágában sincs kiengedni a markomból. Mia
elpirult, de a szeméből sugárzó örömért már megérte kiállni mellette, és a
megbecsüléséről biztosítani.
– Ha megbocsátotok, Miának és nekem még sok ismerőssel kell találkoznunk –
köszönt el Gabe udvariasan. Belekarolt Miába, majd elvezette a kis társaságtól,
hogy kerítsen maguknak valamit inni. Ám hirtelen megtorpant, amikor az ajtó felé
pillantott. Elmormolt egy káromkodást, de Mia meghallotta. Kérdőn nézett fel rá,
aztán követte a tekintetét az ajtó irányába, és elhúzta a száját.
Gabe apja ekkor lépett be a terembe, oldalán egy jóval fiatalabb, dögös kis
szőkével.
A francba! Mégis mit keresett itt? És miért nem szólt neki, hogy legalább
felkészülhessen rá? Miután a hétvégéjét azzal töltötte, hogy felvidítsa az
anyját, iszonyú haragra gerjedt, hogy itt látja az apját a legújabb
csecsebecséjével. Mia megérintette a karját, és együtt érzően nézett rá.
Lehetetlenség lett volna kitérni a találkozás elől, mert az apja már észrevette,
és elindult feléjük.
– Gabe! – köszöntötte csillogó szemmel.
– Úgy örülök hogy összefutottunk! Már olyan régen nem láttalak.
– Szia, apa – felelte kurtán.
– Stella, szeretném, ha megismernéd a fiamat. Gabe, ő itt Stella. Gabe hűvösen
biccentett. Viszketett ettől a helyzettől, szeretett volna már túl lenni rajta.
Az anyja arcát látta maga előtt. Szomorú szemét, a zavart, összetört asszonyt,
aki még mindig nem tudta túltenni magát azon, hogy a férje harminckilenc év után
váratlanul elhagyta.
– Örvendek! – csiripelte Stella, és szemérmetlen pillantásával alaposan
szemügyre vette Gabe-et.
– Hogy vagy, fiam? – kérdezte az apja. Ha észre is vette a helyzet
nyakatekertségét, nem foglalkozott vele. Vagy talán pontosan tudta, milyen
bánatot okozott az egész családjának, de már nem volt visszaút.
– Elfoglaltan – válaszolta Gabe. Apja legyintett.
– Ez nem újdonság. Szabadságra kellene menned. Tarts egy kis szünetet. Örülnék,
ha meglátogatnál az otthonomban, és mesélnél arról, hogy mennek a dolgaid.
– Melyik otthonodban? Gabe hangsúlyától még egy gejzír is befagyott volna, de
apját nem lehetett kizökkenteni.
– Vettem egy házat Connecticutban. Szeretném, ha megnéznéd. Együtt
vacsorázhatnánk. Van szabad estéd a héten? Gabe állkapcsa megfeszült. Talán meg
is reccsent volna, ha Mia ekkor nem lép közbe. Megköszörülte a torkát, előrébb
lépett, és mosolyogva megszólalt.
– Szeretne inni valamit, Mr. Hamilton? Kiszaladok a mosdóba, és visszafelé
szívesen hoznék valamit inni önnek és Gabe-nek. Gabe apja értetlenül nézett rá,
majd felcsillant a szeme.
– Mia? Mia Crestwell? Tényleg te vagy az? Gabe apjával kétszer találkoztak, csak
futólag, ráadásul Mia akkor még sokkal fiatalabb volt. Már az is meglepte, hogy
emlékezett rá. Mia bólintott.
– Igen, uram. Most Gabe-nek dolgozom, a személyi asszisztenseként. Gabe apja
elmosolyodott, és odahajolt hozzá, hogy megpuszilja.
– Istenem, hogy megnőttél! Évek óta nem láttalak. És milyen elbűvölő fiatal
hölgy lett belőled!
– Köszönöm – felelte mosolyogva Mia.
– Tehát, mit hozhatok?
– Egy whiskyt jéggel.
– Én nem kérek semmit – közölte Gabe hűvösen. Mia együtt érző pillantást küldött
feléje, majd elsietett a mosdóba. Nem haragudhatott rá, hiszen annyira terhes
volt ez a helyzet, hogy a feszültség majdnem villámokat szórt körülöttük.
Gabe figyelte, ahogy Mia eltűnik a tömegben, és arra gondolt, mennyire szeretne
most valahol máshol lenni vele. A lakása magányában, ahol a karjába vehetné és
elmerülhetne benne újra és újra.
– Mi legyen a vacsorával? – nyaggatta az apja.
Mia megkönnyebbülten ért be a mosdóba. Valójában nem volt itt semmi dolga, csak
el akart menekülni a kínos helyzetből. Megigazította a rúzsát, és szemügyre
vette a tükörképét.
Meglepetésére ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és belépett rajta Stella.
Odaállt melléje a tükör elé, elővette a rúzsát, és érdeklődve méricskélte Miát.
– Mondd csak – kérdezte, miközben rúzsozta magát igazak a pletykák arról, ahogy
Gabe Hamilton bánik a nőivel? Mia meghökkenésében csaknem elejtette a rúzsát.
Zavartan visszatette a kézitáskájába, és Stellához fordult.
– Még ha ismerném is Mr. Hamilton magánéletének részleteit, akkor sem árulnám el
a bizalmát. Stella a szemét forgatta.
– Ne izélj már, csak mi, lányok vagyunk, egymás között! Szívesen felébrednék
mellette, és kíváncsi lennék rá, hogy tényleg olyan vadállat-e az ágyban, mint
gyanítom.
– De az apjával vagy itt. Stella legyintett.
– Csak a pénz miatt! Gabe jobban érdekel. Fiatalabb, élettelibb. Ha
megszerezhetném az ifjabb Hamiltont, miért is ne próbálnám meg? Van valami
tanácsod? Biztosan találkoztál már valamelyik nőjével, ha neki dolgozol.
Bár nem kellett volna meglepődnie, Mia őszintén megdöbbent a másik nő
kendőzetlen érdeklődésén. Mivel nem tudta, mit feleljen, sarkon fordult, és
kimasírozott a mosdóból.
Még akkor is a fejét ingatta, amikor a bárpulthoz ment. Nem tudta elhinni, hogy
volt képe annak a nőnek ilyesmihez! Kért egy whiskyt, és nézte, ahogy a pultos
kitölti. Aztán megfordult, és a tekintetével Gabe-et kereste a tömegben. Még
mindig ott állt az apjával, ahol hagyta őket. Arca rideg volt és rezzenéstelen.
Mintha csak az ellenfelét figyelné, akivel mindjárt fel akarja törölni a padlót.
Mia hangosan kifújta a levegőt. Pocsék lehet, ha valakinek ennyi év után
elválnak a szülei. Gabe boldog, szerető családban nőtt fel, míg ő és Jace
teljesen magukra maradtak a szüleik halálos balesete után. Gabe szülei bár
életben voltak, ő is elvesztette őket, hiszen a válás után már soha többé nem
lesz egész a családja.
Fintorgott, amikor meglátta mellettük Stellát, aki épp visszatért a mosdóból. A
nő gátlástalanul belekarolt Gabe-be, és ezer wattos mosollyal flörtölt vele.
Hallotta leplezetlenül kacér nevetését, miközben közeledett feléjük az itallal.
Megfagyott az ereiben a vér, amikor látta, hogy Gabe viszonozza a nő mosolyát.
Olyan gyilkosan csábító pillantást vetett Stellára, hogy Miában megszólalt a
vészcsengő. Gabe úgy nézett arra a libára, mint aki épp hódításra készül, és a
nő tudomására akarja hozni, hogy érdeklődik iránta.
Mi a büdös franc folyik itt? Mia csak néhány lépésnyire állt tőlük, és észre sem
vették. Próbált úrrá lenni a rá törő féltékenységen és a dühön, amitől
elsötétült előtte a világ. Emlékeztette magát, hogy nem féltékeny természet. A
pokolba is ezzel az ostoba maszlaggal! Iszonyúan féltékeny volt, és semmi sem
okozott volna nagyobb örömet neki, mint hogy tövestől kitépje a ribanc szőke
haját. Talán Gabe-nek elment az esze? Vagy az ilyen nők tetszettek neki? Azok,
akik csak érdekből hajtottak rá? Na persze, hiszen nem vágyott érzelmi
kötöttségekre. Ez volt az egyik alapelve. De kizárt dolog volt, hogy hagyja őt
egy kis cafkával flörtölni, miközben volt egy egyezségük. Ha kell,
mindkettőjüket felképeli.
Odalépett hozzájuk és Gabe apjának nyújtotta az italt.
– Köszönöm, kedvesem! – mondta Mr. Hamilton barátságos mosollyal. Stella a
pilláit rebegtetve fordult Gabe-hez.
– Táncoljunk, Gabe! Olyan jó a zene, és nem bírok a lábammal. Gabe kedélyesen
felnevetett, és Mia úgy érezte, mintha az idegszálain hegedülne.
– Ha megbocsátasz – szólt oda Gabe az apjának, és elvezette Stellát a tánctér
felé, miközben rá se hederített Miára.
Mia döbbenten nézett utána. Figyelte, ahogy a karjába húzta a szőkét –
túlságosan is közel magához –, és rámosolygott. Mosolygott! Márpedig Gabe ritkán
mosolygott bárkire is.
Őt meg faképnél hagyta az apjával, ami már önmagában is elég kínos volt, hiszen
most lépett le a nőjével. A mosdóba nem szökhetett ki újra ilyen rövid időn
belül. Ezt a menekülőkártyát már elhasználta. Észrevette Mr. Hamilton fancsali
arckifejezését, ahogy a táncoló párocskát figyelte. De ő is képtelen volt
elfordítani a tekintetét róluk, és percről percre nőtt benne a düh, miközben
látta, ahogy Gabe keze kihívóan lesiklott a nő derekára.
A pokolba is ezzel az egésszel! Nem fog itt ácsorogni, miközben Gabe egy másik
nőt taperol – ráadásul épp az apja barátnőjét. Ő megtette a kötelességét.
Elbűvölő volt és közvetlen. Hízelgett a befektetőinek, és felmondta az összes
haszontalan adatot, amelyeknek a bemagolására ráment az egész délutánja. Jobb
dolga is volt ennél! Legelőször is hazamenni, és kiönteni a szívét Caroline-nak.